A klasszikus fizikában a lézerteret elektromágneses hullámként kezeljük, amelynek jól meghatározható tulajdonságai vannak. A kvantumoptikában azonban maga az elektromágneses tér is kvantumrendszer: a fénynek különböző kvantumállapotai lehetnek, amelyekhez úgynevezett kvantumfluktuációk tartoznak az adott elektromágneses térben.
Földi Péter (az ELI ALPS tudományos munkatársa és az SZTE Elméleti Fizikai Tanszék vezetője) felvetésére Hack Szabolcs (az ELI ALPS Elméleti és Szimulációs Kutatócsoportjának kutatója, valamint a Szegedi Egyetem Elméleti Fizikai Tanszékének adjunktusa) és társszerzői egy analitikusan megoldható modell segítségével azt vizsgálták, hogyan hatnak ezek a kvantumos tulajdonságok egyetlen elektron hullámcsomagjára.

Egy elektronhullámcsomag és egy lézerimpulzus közötti kölcsönhatás sematikus ábrázolása. Míg átlagos mozgása nagyjából a klasszikus elmélet előrejelzésének felel meg, térbeli bizonytalansága tartalmaz egy olyan összetevőt, amely az elektromágneses mező kvantumállapotától függ.
A kutatás eredményei a New Journal of Physics folyóiratban jelentek meg Wave packet motion in a quantized electromagnetic field: analytic results címmel. A számítások azt mutatják, hogy az elektron hullámcsomagjának középpontja nagyrészt a klasszikus fizika alapján várható pályát követi. A kvantumfény hatása egy másik tulajdonságban válik nyilvánvalóvá: a hullámcsomag szélességében.
Ez a szélesség az elektron helyének kvantummechanikai bizonytalanságát jellemzi, és a számítások szerint közvetlen kapcsolatban áll a vele kölcsönható lézertér kvantumfluktuációival. „A lézertér kvantumos fluktuációi megjelennek az elektron pozíciójának kvantummechanikai bizonytalanságában” – fogalmaz Hack Szabolcs.
Az eredmények azt sugallják, hogy az elektron viselkedése információt hordozhat a vele kölcsönható fény kvantumállapotáról. Ez hosszabb távon új lehetőséget kínálhat arra, hogy a fény kvantumos tulajdonságait az általa előidézett elektrondinamika megfigyelésén keresztül vizsgáljuk.
A kutatók olyan nem klasszikus fényállapotokat is vizsgáltak, mint például a préselt állapotok, amelyekben a fény kvantumos bizonytalanságai meghatározott módon szabályozhatók. Ha a fény kvantumállapota kontrollálható, akkor ezen keresztül az elektron hullámcsomagjának térbeli bizonytalansága is befolyásolható lehet.
Ez a lehetőség hozzájárulhat az elektronnyalábok jövőbeli szabályozási módszereinek kidolgozásához. Hosszú távon pedig olyan területeken is jelentőséggel bírhat, mint például az elektronmikroszkópia, ahol az elektronnyaláb tulajdonságainak pontos szabályozása fontos szerepet játszik. A jelenlegi eredmények azonban elméleti jellegűek, és további kutatásokra lesz szükség annak felméréséhez, hogy a jósolt hatások hogyan mérhetők meg, és hogyan alakíthatók át kísérleti módszerekké.
Egy szabad elektron és egy lézertér kölcsönhatása a klasszikus elektrodinamika tankönyvi példái közé tartozik. A mostani kutatásban a kutatók az elektront és az elektromágneses teret is kvantummechanikai objektumként kezelik.
A téma jól illeszkedik az ELI számára fontos kvantumoptikai, erőstér-fizikai és attoszekundumos kutatásokhoz. Az intenzív és ultrarövid lézerimpulzusok fejlesztése mellett a kutatók egyre inkább azt vizsgálják, hogy a fény kvantumállapota hogyan befolyásolja annak az anyaggal való kölcsönhatását. Mivel a kvantummérésekhez a hagyományos lézerdiagnosztikától eltérő műszerekre és módszerekre van szükség, az ilyen elméleti tanulmányok segíthetnek a lehetséges kísérleti megközelítések meghatározásában.
A kutatók a modell továbbfejlesztését, valamint a lehetséges kísérleti megvalósítások és új mérési módszerek vizsgálatát tervezik. Hosszabb távon ez a munka hozzájárulhat az erős lézerterek kvantumtulajdonságainak diagnosztizálására, valamint az elektronok dinamikájának nagyobb pontosságú szabályozására szolgáló módszerek kidolgozásához.

