„A szakmai közösség tudja, hogy ez az intézet világszínvonalú kutatási körülményeket biztosít. Ezt bizonyítja, hogy a világ minden tájáról – így az Egyesült Államokból, Nagy-Britanniából, Olaszországból, Ausztráliából is– érkeznek hozzánk szakemberek. A tanártovábbképzéseket azért szervezzük, hogy a tudományos tárgyakat oktató pedagógusok tudják, mi történik itt. Jó hírét vigyék annak, hogy a nagyközönség számára is hasznos kérdésekre keresünk válaszokat” – e szavakkal köszöntötte a vendégeket Szabó Gábor professzor, az ELI ALPS ügyvezetője.
Az intézetet Zimányiné Horváth Vera, látogatóközpontunk vezetője, a rendezvény házigazdája mutatta be. Külön kiemelte, hogy az előadásokon elhangzottakat hogyan és hova lehet beépíteni az egyes tantárgyak tantervébe, milyen kapcsolódási pontok vannak az ELI szakmai profilja és a tanterv által előírt témakörök között.
Az előadásokon tudományos munkatársaink közül elsőként Börzsönyi Ádám a lézertechnológiáról beszélt, Nagy Péter az ultrarövid impulzusok és felületi dinamika kapcsolatát ismertette. Majorosi Szilárd és Lécz Zsolt relativisztikus lézer-plazma kölcsönhatás szimulációról, illetve plazmacsatornában történő lézeres elektrongyorsításról beszélt. Jager Zoltán a tudományban alkalmazott numerikus módszereket ismertette, Budai Judit a nanorészecskék és félvezetők elektronjairól beszélt. Trényi-Sárosi Krisztina „Megfigyelni már tudjuk. De lehet irányítani is?”, míg Hidéghéty Katalin „Lézeres részecskegyorsítás – irány a sugárterápia” címmel tartott előadást. Hack Szabolcs a Szegedi Tudományegyetem Fizikai Intézetét mutatta be.
Naprakész tudás, személyes élmények és inspiráció – talán ezzel a három szóval lehetne a legjobban összefoglalni, miért érkeztek idén is pedagógusok intézetünkbe. A továbbképzés résztvevői között fizika-, kémia-, biológia- és természettudomány-tanárok voltak, akik egy közös cél miatt ültek be az előadásokra: jobban megérteni a modern kutatások világát, hogy abból minél többet adhassanak át a diákjaiknak.
„Szeretném a fizikát magas színvonalon oktatni, naprakész információkkal” – fogalmazott az egyik résztvevő. Más azért jelentkezett, mert a lézeres kutatás olyan terület, amely jól integrálható a fizika tanításába, és volt, akit a lézerek orvosi alkalmazásai, a sportsérülések kezelése vagy a rákos megbetegedések kutatásának új lehetőségei érdekeltek. Akadt olyan pedagógus is, aki hat év után tért vissza az ELI-be. Arra volt kíváncsi, mi változott azóta, milyen új kutatási irányok jelentek meg, és hogyan fejlődött az intézet.
A motivációk különböztek. Egy dolog azonban szinte minden válaszban közös volt: a pedagógusok nem pusztán új információkat szerettek volna hazavinni, hanem olyan élményeket és ötleteket is, amelyeket később a tanteremben továbbadhatnak.
Nagy Andrea, a budapesti Magyar- Kínai Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola és Gimnázium kémiatanára számára már az ELI épülete és infrastruktúrája is különleges élményt jelentett. „Ez egy 21. századi épület” – mondta, hozzátéve, hogy a modern laborok és a kutatási környezet látványa önmagában is sokat adhat egy pedagógusnak. De számára nem az épület volt a legfontosabb. Szerinte a gyerekeknek mindent meg kell mutatni, amit csak lehet – de ahhoz, hogy valamit hitelesen ajánljon nekik, előbb neki magának is látnia kell azt.
A diákoknak nem elég azt elmondani, hogy a természettudományok izgalmasak. Meg kell mutatni nekik, hogy hol, hogyan és kik által születik az a tudás, amelyet az iskolában tanulnak. Nagy Andrea ezért, ha lehetősége lenne rá, szívesen hozna diákcsoportokat az ELI-be is. Tapasztalata szerint mindig vannak olyan tanulók, akiket különösen érdekel a természettudományok világa, de szerinte nem feltétlenül kell csak őket kiválasztani. Egy kutatóintézeti látogatás az egész osztályközösség számára élményt jelenthet.
Soltész Tibort, a békéscsabai Szeberényi Gusztáv Adolf Evangélikus Gimnázium pedagógusát – aki augusztus közepén védte meg PhD-fokozatát – különösen az intézetben folyó kutatások érdekelték. Tanárként azonban legalább ilyen fontos számára, hogy a kutatás világát a tanítványaihoz is közelebb hozza. Ezért rendszeresen viszi őket kutatóintézetekbe – eljutottak például a CERN-be is. Ezek a látogatások azért különösen fontosak, mert a diákok így nemcsak azt látják, mit tanulnak, hanem azt is, mire lehet használni a tudást, és milyen életpályák kapcsolódhatnak hozzá.
Egy korábbi ELI-látogatás során húsz diákjából öt jelezte, hogy szívesen dolgozna egy hasonló kutatóhelyen. Tibor szerint ez már önmagában komoly eredmény. „Azt hiszik, hogy egy napot lógnak az iskolából, közben pedig sokkal többet tanulnak, mint egy átlagos tanítási napon” – fogalmazott a békéscsabai pedagógus, aki szerint ez az élményalapú tanulás egyik legnagyobb ereje: a diák nem egy képletet vagy tankönyvi ábrát lát maga előtt, hanem egy valódi kutatóhelyet, valódi kutatókat és valódi lehetőségeket.
A továbbképzés különlegessége éppen az, hogy a lézerkutatás eredményei messze túlmutatnak a fizika határain. Balázs Brigitta, a hódmezővásárhelyi Németh László Gimnázium és Általános Iskola biológia-földrajz szakos tanára számára például kifejezetten fontos volt, hogy olyan ismereteket kapjon, amelyeket saját tantárgyaiban is hasznosítani tud.
„A gyermekek kíváncsiságát és érdeklődését akkor tudjuk igazán fenntartani, ha mi, pedagógusok is nyitottak és kíváncsiak maradunk” – mondta. Szerinte a továbbképzés egyik legnagyobb értéke éppen az volt, hogy a kutatók lelkesedése is átjött az előadásokon. És hogy mi hasznosul ezekből a tanóráin? Például az a különleges kapcsolat, amely a lézeres kutatások és a biológia között húzódik: a lézerek segítségével a fotoszintézis egyes részegységei, molekulái is tanulmányozhatók.
Egy ilyen példa pedig sokkal többet jelenthet egy egyszerű érdekességnél. Megmutathatja a diákoknak, hogy a tudományterületek nem különálló szigetek: a fizika eszközei segíthetik például a biológiai folyamatok megértését, a kémiai ismeretek pedig új értelmet nyerhetnek a modern kutatások során.
A tanártovábbképzés résztvevői között voltak, akik először jártak nálunk, és olyanok is, akik már korábban megismerték az intézetet. Egy dologban azonban mindannyian egyetértettek: a pedagógusnak is szüksége van arra, hogy időről időre kilépjen az iskolai rutinból. Soltész Tibor szerint mindig jó új dolgokat hallani, majd ezeket visszavinni a gyerekeknek. Ez a „visszavinni” talán az egész program egyik kulcsszava. Mert egy tanártovábbképzés akkor válik igazán értékessé, ha nem ér véget azzal, hogy a résztvevők kilépnek az ELI kapuján. A megszerzett tudás átadása folytatódhat a tanórán, egy kísérletben, egy beszélgetésben, egy pályaorientációs programban – vagy akár egy diák későbbi döntésében.