A szimpózium a hazai optika, lézer-, atom- és molekulafizika, valamint a plazmafizika kutatóinak hagyományos fóruma. Lehetőséget biztosít ismerkedésre, szakmai eszmecserére és együttműködések kialakítására. Köszöntő beszédében Szabó Gábor, kutatóintézetünk ügyvezetője örömét fejezte ki, hogy sok résztvevőt nem ismer. Ez számára azért volt lelkesítő, mert az érintettek (egyetemisták, pályakezdők) életkorukból adódóan korábban nem vettek részt ilyen eseményen. A fiatal szakemberek érdeklődése azt üzeni, hogy biztosított a szakmai utánpótlás.
Hopp Béla, Szegedi Tudományegyetem Fizikai Intézetének vezetője, egyetemi tanára szerint hatvan oktató és kutató dolgozik a tanszékeken. Az intézet keretein belül működik például a Nemzeti Lézeres Transzmutációs Laboratórium, amelynek fő projektje - az ELI-ALPS-szal együttműködésben - a lézeres neutronkeltés, majd a keltett részecskék felhasználása sugárbiológiai és anyagtudományi kísérletekhez. Az Advenced Optical Imaging Group a nagy térbeli feloldású, úgynevezett szuperrezolúciós lokalizációs mikroszkópiával, annak elméletével, modellezésével, kísérleti fejlesztésével és alkalmazásával foglalkozik.
Az egyetemi tanár az intézet további izgalmas kutatási irányai között említette a nagy intenzitású fényimpulzusok időbeli kontrasztjának javítását, gyógyszerek oldékonyságának növelését, magvak lézeres kezelését a csírázás hatékonyságának emelése érdekében, illetve csillagfejlődési folyamatok fizikájának megismerését.
Barócsi Attila, a Műegyetem Atomfizika Tanszékének egyetemi docense az ottani fotonpárforrások, illetve speciális detektálási módszerek fejlesztését mutatta be. A műegyetemi fizikusok másik célja egy olyan hálózat létrehozása, amely csatlakozhat az EU tervezett „kvantuminternetjéhez”.
Pálfalvi László, a Pécsi Tudományegyetem egyetemi tanára a nagy energiájú és extrém nagy térerősségű ultrarövid terahertzes impulzusok előállításáról és új alkalmazási lehetőségek felkutatásáról beszélt. Kutatási eredményeiket az anyag-, az élet- és az orvostudományok területén egyaránt hasznosíthatják.
Kutatóintézetünk tudományos igazgatója, Varjú Katalin az ELI létrehozásának céljait ismertette. A prágai ELI Beamlines és az ELI ALPS összesen 649 kollégát foglalkoztat. Az indulás óta az intézményekben 1400 felhasználó fordult meg, ők 38 országból érkeztek. A berendezések használatára sikeresen pályázó kutatók között 90 olyan magyar szakember volt, aki nem munkatársa az intézetünknek. Az ELI ALPS-os kollégák közül 76 pályázatát fogadták el, azaz ennyien végezhettek kísérleteket berendezéseinken. A következő, immáron hetedik felhasználói felhívás szeptember végén jelenik meg. Tudományos igazgatónk előadásában lézereinket, a másodlagos forrásokat és a kísérleti állomásokat is bemutatta.
Veres Miklós, a HUN-REN Wigner Fizikai Kutatóközpontot bemutató előadásában elmondta, hogy a központ két intézetében 36 kutatócsoportban 219 kutató dolgozik – ebből 45 PhD-hallgató. A Wigner szerteágazó fotonikai, kvantumoptikai és kvantuminformatikai kutatásainak részeként, egyebek mellett, úgynevezett forró elektronokkal foglalkoznak, egyedi fényforrásokat fejlesztenek, illetve szövetek átláthatóságának növelésére dolgoznak ki különleges eljárást. Az előbbieken túl a kvantumszámítógépek minősítésére új módszereket keresnek, illetve olyan kvantumalgoritmusokat fejlesztenek, melyek segítségével a kvantumszámítógépeket az iparban is alkalmazhatják majd.
„A kvantuminformatika, a kvantumszámítógépek fejlesztése a fizika egyik vezető tudományterülete” – állítja Hopp Béla. A szegedi intézetvezető szerint a nagyközönség évek óta vár biztonságosan működő és megfizethető árú kvantumszámítógépre. Az eszköz működésének elméleti alapjai régóta ismertek, az elmúlt években egyre közelebb kerültünk a megvalósításhoz. Egyes rendszerek laboratóriumi körülmények között már működnek. Arról azonban még csak álmodozhatunk, hogy belátható időn belül otthon saját kvantumszámítógépünk lesz. Hopp Béla szerint először a nagyvállalatok számára lesznek elérhetők a szupergyors eszközök.
Elmondta továbbá, hogy a fizikus szakma esetében alapvető jelentőségű, hogy milyen az utánpótlás. A Szegedi Tudományegyetem fizika BSC szakára idén 31-en jelentkeztek. A probléma leginkább az, hogy aki nem morzsolódik le, azok közül sokan a hároméves képzés után nem folytatják a fizika tanulását MSc szinten. A kevés MSc-sből pedig alig néhányan vállalják a PhD-képzést. Ez utóbbi azért gond, mert a PhD-sek biztosítják a felsőoktatási intézmények szakmai utánpótlását, illetve a kutatóintézetek is ebből a körből vesznek fel szakembereket.
Hopp Béla tapasztalatai szerint a középiskolások körében nem csökkent a fizika iránt érdeklődők száma, azonban közülük sokan nem a fizikusi, hanem a mérnöki pályát választják. Ezt a helyzetet felismerve indította el az egyetem a fizikus-mérnöki alapszakot 2024 szeptemberében, amire akkor kilencen, idén már 12-en jelentkeztek. Az egyetemi tanár úgy véli, hogy a szak iránti érdeklődés jelentős felfutása az első szegedi fizikus-mérnökök végzése után várható.
Fotók: Balázs Gábor