Népszerű programjaink mellett újdonságokkal is vártuk vendégeinket a Kutatók Éjszakáján. Bemutattuk a lézereinket, alaposan körbejártuk a fény hullámtermészetét, elmagyaráztuk, hogyan figyelünk meg ultragyors folyamatokat, illetve, hogy a 2018-as és a 2023-as fizikai Nobel-díjasok munkássága milyen szerepet játszott intézetünk létrejöttében. Folyékony nitrogénnel dermesztő kísérleteket végeztünk, ismét előkerült a lézersakk és sokak fantáziáját megmozgatták sugárbiológusaink bemutatói. Elmaradhatatlan elemként a látogatók beöltözhettek kísérletező fizikusnak, mint ahogy a Fókusz – Interaktív Látogatói Térben is kipróbálhatták eszközeinket.
Az előzetes regisztráció szerint látogatóink 22 százaléka járt már intézetünkben, mégis visszatértek, vélhetően abban a reményben, hogy újabb csodák részesei lehetnek. A jelentkezők 30 százaléka 18 év alatti volt – alapvetően ők azok, akik megnyerhetők a természettudományok számára. Látogatóink negyede ugyanakkor azt vallotta magáról, hogy csak annyit foglalkozott a természettudományokkal, amennyit a tanulmányai során kellett.
A Békés vármegyei Mezőkovácsházán található Hunyadi János Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium diákjai közül sokan eljöttek hozzánk. „Az én egykori fizika tanárom egyúttal az osztályfőnököm volt. Az ő lányának történetesen én voltam az osztályfőnöke. A tanítványom, Sallai Krisztina az ELI ALPS munkatársa” – árult el egy különös kötődést a csoportot kísérő Acsai Éva, biológia-történelem szakos tanárnő.
Az iskola diákjai évek óta járják a Kutatók Éjszakája rendezvényeket. A szegedi ELI ALPS mindenkit érdekelt, örömmel buszoztak nyolcvan kilométert az élményért. Nyolcadikosoktól a végzősökig minden évfolyam képviseltette magát. A tanárnő szerint a gyerekek végig nyitottak voltak, minden érdekelte őket, tetszett nekik a program. A kísérletek érdekesek és sokrétűek voltak, mindenki találhatott érdeklődéséhez közelálló bemutatót. A keresztrejtvényt is megfejtették, aminek eredményeként megkapták a jól megérdemelt jutalmukat, a Nobel csokit. „Engem is elbűvölt ez a hely, pedig a fizika sohasem volt az erősségem. Most sem az, de nagyon sok olyan érdekességet láttam, ami miatt kissé megváltozott a tárgyhoz fűződő viszonyom” – mondta Acsai Éva. A Szegeden diplomázó tanárnő elképzelhetőnek tartja, hogy jövőre visszatérnek.
Tóth Bernadett kilenc éves kisfia, Álmos tavaly már járt nálunk. A napokban édesanyja azt kérdezte tőle, a Szegedi Tudományegyetem melyik foglalkozására menjenek el. Álmos számára csak az ELI ALPS jöhetett szóba. A fiatalemberre olyan hatással volt a 2023-as rendezvényünk, hogy megőrizte akkori belépőkártyáját, ami idén is ott lógott a nyakában. Tavaly a lézersakk olyannyira elbűvölte, hogy azóta otthon is lett egy ilyen játék. A VR és a mikroszkópozás is megfogta a természettudományok iránt érdeklődő fiatalembert. Álmos még nem tudja, hogy mi lesz belőle, de szerinte jövőre is találkozunk.
„Amikor évekkel ezelőtt először jártam az ELI ALPS-ban, lenyűgözött a környezet, nagyon tetszettek az előadások, a bemutatók. Ami azonban a legnagyobb hatással volt rám, egy rendkívül kedves és elkötelezett kutatónő, aki odajött hozzám. Beszélt az ELI-ről, és az itteni kutatói létről. Ekkor éreztem először, hogy egy nap akár belőlem is kutató lehet. Később visszajöttem az intézetbe, hiszen még sok mindenre kíváncsi voltam. Szinte minden kérdésemet feltehettem az itt dolgozóknak” – foglalta össze az elmúlt években szerzett élményeit Szűcs Enikő, a szegedi Tömörkényi István Gimnázium végzős tanulója. A középiskolás az elmúlt évek rendezvényei közül volt már a Kutatók Éjszakáján, a Fény napján, a Lányok a tudományban elnevezésű napon, és még a nyári táborban is részt vett, mégis minden alkalommal hallott érdekes információkat, mindig tanult valami újat. Enikő egyébként humán tagozatosként a fizika fakultációt vette fel. És mit hoz a jövő? Esetleg fizikusként viszontláthatjuk őt az intézetben? Azt mondja, előbb az érettségi, a sikeres felvételi, de mindenképpen úgy tekint az ELI ALPS-ra, mint egy lehetséges, majdani munkahelyre.
Divéki Zsolt kollégánk az egyik legnehezebb feladatra vállalkozott: a különböző érdeklődésű látogatók néha meghökkentő kérdéseire próbált válaszolni. Az „Engem kérdezz, ne a ChatGPT-t! - avagy hogyan gondolkodjunk fizikusként” címmel hirdetett programon arra hívta fel a figyelmet, hogy amikor a fizikus megfigyel valamit, azzal kapcsolatban feltételez valamit az ismert fizikai összefüggések alapján, majd azokból következtetést von le. Ezt a gondolatsort alkalmazta, amikor azt kérdezték tőle, hogyan készítene lézerkardot. Első lépésként lerajzolt egyet, majd a kérdezővel közösen elemezték azt. A lézerkard lényege egy fényoszlop, amit valami kibocsát. Azaz, kell egy forrás, ami a markolatban kap helyet. A fény azonban elmenne a végtelenbe, ezért a markolattól megfelelő távolságra kell egy tükör, ami visszaveri a fényt. Csakhogy kell egy tükör a markolatba is. És sok foton, mert egyetlen fény részecske semmit sem vág ketté. Azaz, szükség van egy kristályra, ami felerősíti a fényt. Azaz, lényegében eljutottak a lézerkardtól a lézeroszcillátorhoz. Kapott kérdést arra, hogyan utazzunk az időben, míg egy hatodik osztályos kisfiú azt kérdezte, hogy mi a véleménye a húrelméletről és az hogyan működik a téridőben? Zsolt is meglepődött, hogy a 12 éves fiú milyen jártas a fizikában.
Másoknak elmagyarázta, hogy miért fontos az attoszekundumos fizika és egyáltalán milyen időtartam az attoszekundum, de olyan gyakorlati kérdésre is választ kerestek, hogy mennyi ideig tart egy elektromos autó feltöltése. Egy kislánnyal azt is megtárgyalták, hogy a fejjel lefelé ledobott macska miért esik a talpára és mi történne akkor – szigorúan elméleti síkon -, ha a hátára egy lekváros kenyeret erősítenek.
Szakmai előadásaink sokak érdeklődését felkeltették. Tények, tévhitek és kérdések a globális felmelegedésről és a(z nukleáris) energiatermelésről Osvay Károly beszélt. A lézeres részecskegyorsításról és alkalmazásairól Lécz Zsolt, míg a nemklasszikus fényről és alkalmazásairól Hack Szabolcs adott elő. Samu Gergely a napelemek és fénykibocsátó diódák világa – a fény és a félvezetők kapcsolata című előadásával várta a vendégeket.
Ügyvezető igazgatónk, Szabó Gábor professzor pedig azt vázolta fel, hogy hogyan kerültek az ALPS csúcsai Szegedre. Nem véletlenül, hiszen a József Attila Tudományegyetemen legalább öt évtizedes múltra tekint a lézerkutatás – egy 1974-es fotót mutatott be az egyik első szegedi lézeres eszközről. Az átgondolt fejlesztéseknek köszönhetően 1999-re az egyetemen már két, nemzetközi szinten számontartott lézerlabor működött.
A kétezres évek közepén merült fel, hogy Európában komoly lézerközpontot kell építeni. Az eredeti koncepció szerint 400 millió euróból egy helyszínen jött volna létre az új tudományos bázis. A leendő kutatóhelyek között komoly verseny volt, angol, francia, svéd nagyvárosok is érdeklődtek, végül 2009 őszén dőlt el, hogy a cseh–magyar–román összefogással épülő ELI három helyszínen, összetartozó, de mégis önálló tudományos programmal valósul meg. Prága és Bukarest mellett Szeged lett a harmadik bázis, utóbbi helyen az ELI ALPS központ épülete 2017 tavaszára készült el. Amikor komolyan felvetődött a szegedi lézerközpont építésének lehetősége, Szabó Gábortól megkérdezték, hogy mennyi esélyt ad a megvalósulásra, ő meglehetősen pesszimistán nyilatkozott, de hozzátette, meg kell próbálni, hiszen például aki nem lottózik, annak nem lehet ötös találata. (Kevesen emlékeznek rá, hogy hazánk eredetileg Debrecenben egy neutronkutató központot szeretett volna építeni, de az végül nem valósult meg.)
Az ELI ALPS a maga területén a világ legkorszerűbb intézménye. A legtöbb felhasználó az Egyesült Államokból, Németországból és Spanyolországból érkezik, ami azt jelzi, hogy hírünk messze jutott.
A Kutatók Éjszakája látogatóinak is azt akartuk bebizonyítani, hogy az ELI ALPS a nemzetközi tudományos élet egyik ékköve. Jövőre újabb csodákkal, meglepetésekkel várjuk az érdeklődőket, legközelebb 2025 májusában a Fény napján.
Fotók: Balázs Gáboir
Szöveg: Ötvös Zoltán