Este hat órakor nyitottuk meg a kapukat. A regisztráció után látogatóink érdeklődve néztek körül, felmérték a terepet, hogy hol kezdjék a kalandozást. Egy nyolcvan év körüli férfi a VR-szemüveges bemutatót választotta. Az eszköz egy virtuális laboratóriumot vetített a szemei elé, a kezébe adott irányítókkal virtuális lufikat pukkasztott ki virtuális lézerrel. Egész este sorban álltak a látogatók, hogy részesei lehessenek ennek a különös élménynek.
A VR-bemutatótól pár lépésre a vezetett túra résztvevői gyülekeztek. Ők azok, akik intézetünk belső tereibe is bepillanthattak. „Régóta néztük a központot, de eddig mindig lemaradtunk a nyílt napokról. Szerettük volna megtudni, hogy mi folyik a falakon belül” – árulta el a túra indulása előtt Baróti Ágnes, aki a lányával és a fiával érkezett. Egyik ismerőse hívta fel a figyelmét a programra, és akkor elhatározta, végre élnek a lehetőséggel. Azt mondta, a fizikának számára is vannak érdekes részei, de nem ezzel a területtel foglalkozik. Nagylánya sem a fizikát szereti, de ez az esemény akár közelebb viheti őt a természettudományokhoz. A család az elsők között érkezett és az utolsók között távozott. Azt mondták, nagyon jól érezték magukat, az érdekes kísérletek felkeltették az érdeklődésüket.
Dr. Tímár-Grósz Tímea, intézetünk tudományos munkatársa a Fókusz Interaktív Látogatói Térben tájékoztatta az érdeklődőket. Tapasztalatai szerint nehéz úgy beszélni a fizikáról, hogy az érthető és érdekes is legyen, miközben a szakmaiság, a hitelesség sem csorbul. „A látogatók egy része kifejezetten érdeklődik a fizika iránt. Mások csak azért jönnek, hogy megnézzenek egy intézetet, ahova egyébként nem egyszerű bejutni. Érezzük, hogy a többségnek elvont, bonyolult a mi munkánk, ezért olyan érdekességeket mutatunk, amelyekkel őket is meg lehet fogni. A pályaválasztás előtt állóknak azt üzenjük, hogy aki a természettudományt választja, biztosan lesz munkája. Fontosnak tartom a természettudományok népszerűsítését, mert kevesen akarnak ezzel a területtel foglalkozni. Vagy azért, mert azt érzik, úgyis beletörik a bicskájuk és inkább a könnyebb ellenállás felé mennek, vagy azért, mert nem rendelkeznek megfelelő alapokkal. A misztikumot oszlatjuk azzal is, hogy elmondjuk, hogyan néz ki egy munkanapunk. Megéri a befektetett energia, mert vannak visszatérő vendégeink. Azt reméljük, hogy többen kapnak olyan impulzust, ami a természettudományok felé tereli őket. Azért fontos a természettudományos pálya, mert a kritikus gondolkodásra nevel. Ez a szemlélet az élet nagyon sok területén hasznosítható” – összegezte motivációit fizikusunk.
A Szegedi Deák Ferenc Gimnázium matematika-angol tagozatos kilencedikesei közül tucatnyi jött el. Egyikük, Tarján Ádám bevallotta, fizikából szorgalmi ötöst kap, aki egyoldalas beszámolót készít a látogatásról. A fiatalember a biológiát kevéssé kedveli, de fizikából és kémiából a számolós feladatok közel állnak hozzá. A mérnöki pályára és a turisztikára egyaránt életcélként tekintő diák rengeteg érdekességet hallott és látott központunkban, ezer örömmel térne vissza egy újabb alkalommal.
Indiából érkezett kollégánk, dr. Sourin Mukhopadhyay, egy éve dolgozik az intézetben. Szintén indiai munkatársával látványos kísérletekkel kápráztatták el az érdeklődőket. Szikrázott, pattogott, villódzott a berendezésük. Ez a bemutató egyébként egy kísérlet része volt: arra kerestük a választ, hogy angol nyelvű programra vevő lesz-e a közönségünk? Az volt. Mindig volt látogató, aki kérdezett és figyelmesen hallgatta fizikus kollégáink válaszait. „Egyszerű eszközökkel látványos kísérleteket mutattunk be. Egyértelműen a fiatal korosztályt céloztuk meg. Nem esnek nehezemre az efféle prezentációk, hosszú ideje a tudománynépszerűsítés az egyik hobbim. Rengeteget fényképezek. Innen jött például az ötlet, hogy egy vízcseppet lencseként használjak a lézeres kísérletemhez” – árulta el dr. Sourin Mukhopadhyay.
Dr. Ábrók Levente folyékony nitrogénes kísérleteit ugyancsak sokan figyelték. Ezt a gázt legalább mínusz 196 Celsius fokra kell hűteni ahhoz, hogy cseppfolyóssá váljon. Egy ilyen nitrogénes folyadékba pillanatokra betett, majd kiemelt salátalevél keményre fagyott, kesztyűs kézzel morzsolta apró darabokra kollégánk. A papírzsebkendő ellenben nem tört. Miért? A tízévesek is tudták a választ: mert nem volt benne víz.
Látványos kísérleteink itt is, másutt is vonzották az érdeklődőket. Rengeteg szelfi készült a munkaruháinkba beöltözőkről. A belépéskor kapott kártyákra – az egyes állomásokon feltett kérdésekre adott helyes válaszok esetén - gyűltek a matricák. Fizikáról, Nobel-díjról, Nobel-díjas fizikusokról megannyi ismeretet adtunk át az érdeklődőknek. A végén a (csoki és lufi) jutalom sem maradt el.
„Attoszekundumos impulzusok és az ELI ALPS a 2023-as Nobel-díj tükrében” című előadásában dr. Varjú Katalin tudományos igazgatónk arra hívta fel a figyelmet, hogy az intézet nevében (ALPS, azaz Attosecond Light Pulse Source) is benne van, hogy az attoszekundumok nagyon közel állnak hozzánk. A professzor asszony szerint nagyon nagy szó, hogy egy ilyen intézmény Szegeden található. A 2023-as fizikai Nobel-díjat az attofizika megalapozói érdemelték ki. Pierre Agostini, az amerikai Ohiói Állami Egyetem fizikaprofesszora, Anne L'Huillier, a svéd Lundi Egyetem kutatója és Krausz Ferenc, a Max Planck Kvantumoptikai Intézet igazgatója, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja „az anyagban lévő elektronok dinamikájának tanulmányozására szolgáló attoszekundumos fényimpulzusokat létrehozó kísérleti módszerekért” kapta meg a legfontosabb tudományos elismerést. Központunk Anne L'Huillier-vel és Krausz Ferenccel is együttműködik.
Mégis mennyi egy adott attoszekundum? Dr. Varjú Katalin szemléletes példája: a világegyetem keletkezésétől napjainkig annyi másodperc telt el, mint amennyi attoszekundum egy másodpercben van. Azaz, egy attoszekundumos lézerimpulzus hihetetlenül rövid villanás. Az elektronok mozognak ilyen időskálán.
Albert Einstein már 1917-ben publikálta a fény-anyag kölcsönhatásban előforduló kényszerített emissziót, ami alapján működnek a lézerek. Einstein után 44 évet kellett várni, hogy Theodore Maiman amerikai mérnök-fizikus 1960. május 16-ig létrehozza az első lézert. Mindössze négy évvel később a lézer megjelent a mozivásznon. Az 1964-es Goldfinger című James Bond epizódban már lézernyalábbal akarták kettévágni az asztalra kikötözött főhőst, Sean Connery-t. Az 1977-es Csillagok háborújában pedig „lézeres” vonónyalábbal fogtak be egy űrhajót. Ami akkor fikció volt, mára valóság lett: lézerrel vágunk, hegesztünk, vagy éppen apró tárgyakat fogunk meg. A mobiltelefonok gyártásakor például hétféle lézertípust használnak, 12 különböző technológiai lépésben.
Dr. Varjú Katalin egy kérdésre válaszolva elmondta, hogy az attofizika megteremtésében alapvető szerepet játszó mindhárom tavalyi díjazottal van közös tanulmánya. A legtöbb publikációt, huszonötöt, Anne L'Huillier-vel jelentetett meg. Tudományos igazgatónk előadásának végén arról szólt, hogy a XXI. század a fotonika évszázada lesz és, hogy „a fizikus a legkirályabb szakma!”
Hogy ez mennyire így van, azt legközelebb a Kutatók Éjszakáján mutatjuk be!
Fotók: Dobóczky Zsolt
Szöveg: Ötvös Zoltán